1 fejezet, 1 rész.
Living on the Dream.

"Good morning, get out of bed, and go for a long walk and.." 

Lassan kinyitottam a szemem, és lenyomtam az ébresztőt. Picit lustálkodtam még, mert tudtam, hogy a mai nap fárasztó lesz. Átfordultam a másik felemre, majd lassan kimásztam az ágyból. Kiléptem az erkélyre, és éreztem arcomon a kellemes napsugarakat. Jó idő volt, kivételesen nem borult be minden, és nem volt szélvihar. Elmosolyodtam, majd beugráltam a szekrényem elé. Tegnapi nap megbeszéltük Gilivel, hogy One Directionosre vesszük a lapot és beöltözünk a fiúknak. Kikaptam egy csíkos pólót, és egy piros ceruzafarmert a szekrényből, majd felkaptam magamra. Felvettem hozzá egy fehér Vans cipőt, a szőke hajamat oldalra fontam, feltettem egy leheletnyi sminket, és elindultam. Korán mentünk, hogy legyen időnk, ezért a szüleimtől sem köszöntem el. A Brook utca sarkán találkoztunk Gilivel. Rajta egy kockás ing és egy fekete csőszárú farmer volt, hozzá egy tornacipővel. A nyári napsütésben elindultunk. Körbejártuk az egész várost, volt, hogy szótlanul, volt, hogy egymás szavába vágtunk. Néha kiröhögtünk pár turistát akik a Greenwich szót helytelenül ejtették ki. Egy kiadósabb séta után leültünk pihenni a St. Jame's Park-ba, ahol a tájban gyönyörködtünk. Kicsivel később már azt hallgattuk, ahogy egymás gyomra korog, hát gondoltuk elmegyünk a Nando's-ba. Sokat kellett sétálni, de megérte, mert ki az, aki ellen tud állni az ottani szósznak? Beértünk az étterembe és láttuk, hogy tele volt az egész. Leadtuk a rendelést, majd leültünk az utolsó helyre. Kihozták a kajánkat, és elkezdtük falni az ínycsiklandozó csirkét. Én bepusztítottam mindent, Gili pedig éppen az utolsó falatokat ette, mikor egy ismerős hang ütötte meg a fülünket. 

- Sziasztok lányok, leülhetnénk mellétek? 

Gili éppen az alakokkal szemben ült, és mikor meglátta rágni is elfelejtett. A képe olyan riadt volt, mint mikor a Fűrészt néztük. Lassan megfordultam, és ledöbbentem. Harry, Liam, Niall, Louis és Zayn segítségkérően mosolyogtak ránk. Én teljesen ledermedtem. Az nem lehet, hogy az álmaink itt állnak előttünk, és mellettünk akarnak enni! Arra eszméltem fel, hogy Zayn köhint egy nagyot, a fiúk pedig már másfele pislogtak zavarukban. Kicsit elpirultam, és bólintottam egyet. A fiúk lassan becsusszantak, én meg halkan a barátnőm nevét mondogattam, hogy ne bámulja már őket annyira. Gili lassan megette az utolsó harapást is, és megtörölte a kezét. A fiúk kicsit kellemetlenül mosolyogtak, mikor Louis megszólalt. 

- Szóval.. Mit mondtatok, hogy ívnak titeket?

- Az én nevem Justine, a szemben ülő csaj neve meg Gilian akit most megkérek hogy ne bámuljon titeket annyira - mondtam kicsit mérgesen az utolsó szavakat, és Gilire néztem. Gili abbahagyta a bámulást, és lekönyökölt az asztalra. 

- Szép nevetek van.. - mondta Niall két harapás között.  

- Köszi - mondta Gili és rá mosolygott. Végre nem viselkedik úgy mint egy kőoszlop. 

- És hol laktok? - Zayn.

- Mindketten Londonban.

Erre a fiúk bólintottak. Gilivel elkezdtünk a szemünkkel kommunikálni. 

Gili: Basszus ezt elhiszed? Itt ülnek mellettünk az álmaink!

Én: Durva.. Nézd már, milyen édesek.. 

Gili: Hm.. Azt hiszem rá ugrok Harryre..

Az utolsó mondatot nem nagyon értettem. Lehet hogy azt mondta hogy a vizem rágom telibe? Na mindegy. A fiúk elkezdtek egymással beszélgetni.Néha megkérdeztek, hogy mi a véleményünk a hajukról, vagy a ruhájukról, vagy csak úgy általánosságban bármiről. Mi nem mertünk megszólalni, csak bólogattunk, vagy a vállunkat vonogattuk. A fiúk egy kis idő múlva összenéztek, majd Harry furcsán ránk nézett.
- Szégyenlitek a hangotokat? - kérdezte ijedten.
- Nem! - vágta rá Gili.
- Akkor miért nem beszéltek? - kérdezte furcsán Liam.
Erre mindkettőnknek leesett. A döbbenettől elfelejtettünk megszólalni és úgy viselkedtünk mint két idióta kisgyerek akinek nem adtak nyalókát. A homlokomhoz csaptam a kezem, és a fiúkra néztem.
- Ne haragudjatok, csak annyira furcsa, hogy itt ültök mellettünk.. - mondtam nehézkesen.
- Miért? Ugyan olyanok vagyunk, mint a többi fiú - mondta egyszerűen Harry.
- Ugyan olyanok? A többi fiúnak nincs gyönyörű hangja, nem néznek ki úgy hogy fél világ olvad tőlük - fakadt ki Gili. Erre a fiúk csak nevettek, majd Gilihez fordultak. Aztán megint nevettek. Mi nem értettük mi a bajuk, mert ők csak kacagtak és nem is figyeltek ránk. Aztán mikor végleg abbahagyták Niall hozzánk fordult.
- Mielőtt jelentkeztünk az X Faktorba, előtte ugyan olyan fiúk voltunk, mint a többiek. Minket nem változtatott meg a hírnév, a rajongóktól csak erősebbek lettünk, és most is ugyan azok vagyunk akik eddig.
Erre mi csak nagyokat pislogtunk, és elmosolyodtunk. Ők elkezdtek mesélni történeteket a bandáról, mi pedig figyelmesen hallgattuk őket. Néha-néha odajött hozzánk egy rajongó képet és autogramot kérni a srácoktól. Élőben sokkal másabbak, mint a TV-ben, vagy egy interjú közben. Itt tényleg magukat adják, nem úgy viselkednek, ahogy a menedzser akarja, és azt mondanak amit akarnak. A meséjük tele volt igazsággal és jókedvvel. Egy-egy történetnél felnevettünk, de volt mikor elszomorodtunk.
- Emlékeztek mikor a vezetőség Niallt cseszegette? - kérdezte Zayn, mire mindenki bólogatott. - Lehalkították Niall mikrofonját, Harry pedig kicserélte vele. Nem értjük, miért utálják Niallt, mikor olyan a hangja mint egy angyalnak. És ha ő megy, akkor mi is megyünk! Nem hagyjuk, hogy ezt tegyék - mondta Zayn, és rámosolygott Niallre.
- Ez kedves tőletek srácok! - mondta Gili.
- A bandáért mindent - Liam.
Elkezdtek rólunk is kérdezősködni, mi pedig mindent elmondtunk. Így fair. Elmeséltük, hogy Gilivel kiskorunk óta a legjobb barátnők vagyunk, meséltünk a közös nyaralásokról, bulikról, a pizsi partik és még sok más. A fiúk rettentő jó fejek voltak. Aztán eszembe jutott, hogy miért ültek ide, ha haza is mehettek volna?
- Hé.. Amúgy, ti hogy-hogy ide ültetek?
- Hát, megtetszett a ruhátok, és már mindenki éhenhalt, szóval gyorsan kellett hely - Louis. Ó tényleg, a ruha..
- Holnap lesz egy szabad napunk. Nincs kedvetek eljönni velünk a Stonehenge-hez? - Harry
- Dehogy nincs! - Gili egyszerre rávágta. Hát, rendben. A fiúk ezután felálltak, elköszöntek, és hazamentek. Mi is felálltunk, és kisétáltunk az étteremből. Mikor kiléptünk a levegőre, csak akkor döbbentünk rá, hogy mi történt velünk, hogy a One Direction szóba állt velünk, pont velünk a több milliárd rajongóik közül. Elmosolyodtunk, és elkezdtünk sikítani. Annyira boldogok voltunk, hogy egyszerre rohantunk haza. Olyan gyorsasággal futottunk, mint még soha. Nem érdekelt ha őrültnek néznek, nem érdekelt ha kiröhögnek, csak érjünk haza, aludjunk el, és legyen végre holnap.

A fiúk szemszögéből.
/Liam/

Mindenki a kocsiban ült, és csendben volt. Harry az útra koncentrált, Niall az ablakon bámult ki, Louis zenét hallgatott, Zayn csendben figyelt, én pedig Harry mellett az anyósülésen figyeltem, ahogy a göndör hajú fiú vezet. Közben csak arra gondoltam, hogy milyen aranyos lányok, nem ájulnak el ha meglátnak, és nem sikítoznak. Igaz, kicsit lefagytak, viszont jól kezelték. Arra eszméltem fel, hogy leállt a motor. Harryékhez mentünk, ugyanis innen indultunk a Nando's-ba, és a cuccaink itt voltak. Kiszálltunk a kocsiból, majd bementünk. Mikor mindenki leült a hatalmas kanapéra, Louis megszólalt.
- Tegye fel a kezét, akinek tetszenek a lányok. Rajtam és Lou-n kívül mindenki feltette a kezét. 
- Niall? - kérdezte Louis. 
- Justine.. - mondta, majd félrenézett. 
- Többiek? - kérdeztem én.
- Gilian - mondta egyszerre Harry és Zayn. 
Ez nehéz lesz. A két fiú egymásra nézett, majd elmosolyodott. Igen, ha valaki több embernek tetszik mi nem kezdünk el verekedni, hanem nagy fiúk módjára megoldjuk. Hagyjuk, hogy a lány döntsön. De még mindig itt van Niall. Ő pedig.. ha Justine szereti, akkor a lány igazán szerencsés, mert mindent meg fog neki adni. Ha nem,akkor Niall rettenetesen fog szenvedni, ugyanis ő a szívével szeret, és ha egyszer tetszik neki valaki, több hónapig őrlődni fog. Megbeszéltük a fiúkkal a holnapi programot, és kikerestük a könyvből Justine és Gili otthoni számát. Niall beszélt Gilivel én pedig Justinenel. Sikeresen leadtuk az infókat, elköszöntünk egymástól, és taxit fogtunk. Mindenki hazament. Hát, ez is letudva. Holnap négy óra, Stonehenge! Most irány haza.. 


Na? Hogy tetszett? Kérlek, írjatok komit, ez most nagyon sokat számít nekem! :) 
Puszi
patricia.

U.I.: Muszáj megnézni! Imádom a hangját!:D