1 fejezet, 2 rész. 

A találka.

Szép napra virradtam. Az eső és a szél hangja. Csodás. Tegnap a fiúknak lediktáltuk a számunkat, ezért Harry küldött egy üzenetet, hogy ha eláll az eső, csak akkor megyünk. Ha továbbra is ilyen idő lesz, akkor náluk fogunk filmet nézni. Visszaaludtam. Hirtelen egy sötét helyen ébredtem, ami azt jelentette, hogy belecsöppentem Álomországba. Felvillant minden, én pedig óriási tömeg előtt álltam egy színpadon. Mindenki az én nevemet kiabálta, én pedig elkezdtem pengetni a gitárt. Egyszer csak Niall hangját hallottam, ahogy a Stereo Heart-öt énekli, és én is csatlakoztam hozzá. Mikor a refrént énekeltük álmaimból kiszakítva megszólalt a telefon. Csak a biztonság kedvéért beállítottam három órára a mobilom ébresztőjét. Lenyomtam, és felpattantam. Kinéztem az ablakon, az eső elállt, a nap pedig próbált kibújni a felhők mögül. Több-kevesebb sikerrel. De az inkább kevesebb siker volt. Magamra kaptam egy UGG csizmát, egy lila csőszárú farmert, egy nyomott mintás fehér pólót és egy fekete oldalcipzáros bőrdzsekit. A hajamat felkötöttem, és egy pici sminket raktam fel. 

- Anya, elmegyek a Stonehenge-hez. Megkapom a kocsikulcsot? - kérdeztem, és nekidőltem a konyhapultnak. 

- Persze, de kérlek ne törd össze.. - mondta apu könyörgő tekintettel. Én erre csak kacsintottam, majd elkaptam a kulcsot amit apu dobott. Beszálltam a jégfehér Audiba, és indultam Giliért. Ő egy eldugott kis utcában egy barackszín házban lakik egyedül. A szülei nemrég elváltak, ő pedig nem bírta a helyzetet, ezért vett magának egy lakást. Leálltam a ház előtt majd dudáltam. Nemsokára Gili lépett ki az ajtón, egy bakancsban, egy fekete csőnadrágban és egy szürke kenguruzsebes pulóverban amin a Like it felirat állt. Hullámos haját kontyba kötötte a feje tetejére, és egy pici sminket rakott fel. Igen, mi nem szeretjük a vakolatot. Lesétált a lépcsőn, és rágyújtott. 

- Szia! - üdvözölt egy kilógó csikkel a szájában. 

- Ne szívd! - mondtam kicsit elképedve, mire megvonta a vállát és beszállt a kocsiba. Pontosan négyre ott is voltunk a nagy kőtömböknél. Gilian megint rágyújtott. 

- Mondom, ne szívd.. - mondtam és kivettem a cigit a szájából. 

- Ideges vagyok - mondta, és cigijét visszaszerezve önelégült pofával fújta a füstöt az arcomba. Én a mutatóujjammal eltoltam a fejét, majd visszafordultam a rendes irányba. A srácok egy pléden ültek, persze a vizes fűre terítették. Mi ráérősen odaslattyogtunk hozzájuk és lehuppantunk a plédre. 

Sziasztok - köszöntek a fiúk, majd rosszallóan a barnára néztek,pontosabban kinézték a cigit az ujjai közül. Úgy látszik ők is ellenzik. 

- Csá - mondta Gili és elnyomta a cigit. 

- Sziasztok - köszöntem szintúgy.

A mellettünk sétálgató emberekre a fiúk néha rámutattak egy-egyre. 

- Nézd, Harry azt a csajt. Húú.. - mondta Zayn és egy perverz mosollyal Harryre nézett. Mindkettőnek egy dolgon járhatott a feje,ugyanis rettenetes fejjel néztek a lányokra. Elkezdtünk beszélgetni a kőtömbök történetéről, hogy mégis hogy kerülhetett ide. Mindenki mást állított. Volt akik szerint a jégkorszak(Liam és Zayn), volt akik szerint az ősemberek hosszú munkája(szerintem és Gili szerint), volt, aki passzolt(Niall) és volt akik szerint az UFÓ-k építették ide(persze hogy Louis és Harry). A vita vége már ott tartott, hogy mindenki Gilit kergeti, - ugyanis lehülyézte őket - csak én és Niall ültünk a pokrócon. Mi még mindig beszélgettünk. A Stonehenge témát hanyagolva előjöttek személyesebb témák is, mint például a család, a barátok, aztán jött egy kényesebb téma, még pedig a kapcsolat. Niall aztmondta, hogy egy igaz barátnőt szeretne, és vár a tökéletesre. Istenem, annyira aranyos volt mikor ezt mondta! Szinte nem is figyeltem arra, amit mond, csak bámultam az arcát. A szőke haját néha meglengette a szellő, és lassan pislogott. Csak azt bámultam ahogy a szája mozog, ahogy ömlik belőle a szó. Figyelnem kéne, de akkora varázsa van ennek a fiúnak, mint senki másnak. Mintha mágnes lenne. Ő a kék én meg a piros része és csak úgy magához ránt már a kinézetével is. Arra eszméltem, hogy már nem mond semmit és egyre közelebb hajolt hozzám. Csodálkozva fürkészte az arcomat, talán a hallgatásom okát akarta megtudni. Meg akartam csókolni, de nem lehet. A nyilvánosság, és Niall miatt nem. Így is elég baj, hogy ennyire közel kerültünk egymáshoz, úgy értem testileg. Niall hol a szemembe nézet, hol a számra vetett egy pillantást. Ő egyre jobban hajolt felém, én pedig úgy ültem ott mint egy kőszobor. Fogalmam sem volt hogy ilyenkor mit kell csinálni. Mikor már ajkaink súrolták egymást én halkan nyögtem egyet és elhajoltam. Zavaromban kinyögtem valamit ami egy "Nem vagy szomjas?" kérdésre hasonlított. Niall megrázta a fejét, és kicsit elpirult. Én kifújtam a levegőt, majd elfordultam, és kicsit ijedt képet vágtam, mikor megláttam, hogy a többiek csak felénk bámulnak. Liam eszmélt fel legelőször, és odahívta Niallt. Gili azonnal hozzám rohant, és kérdezősködött.
- Ez meg mi volt? - kérdezte aggódva - Jól vagy?
- Igen persze, csak.. elkapott a varázs - mondtam zavarodottan, és a fejemhez kaptam.
Abban a percben úgy elkezdtem szédülni, a fülemben hallottam, ahogy ver a szívem. Hevesen vert, a vérnyomásom pedig egyre magasabb lett. Megtámaszkodtam a kezemen, a másikkal pedig elkezdtem a halántékom masszírozni. Gili megsimogatta a vállam, és mosolygott egyet. Attól a mosolytól elmúlt a fejfájás, és jobban lettem. Örülök annak, hogy ő a legjobb barátnőm. Felállt a plédről, én pedig utána bámultam. Figyeltem ahogy lép, ahogy a kilógó hajszálait lengeti a szél. Niallhöz ment, váltott vele pár szót, és elment a fiúkkal a dombon lefelé. Niall visszasétált hozzám, lehuppant a pokrócra, és felém fordult. Nem jött ki hang a száján, csak tátogott valamit, aztán megvakarta a tarkóját. Megint szóra nyitotta a száját, mire én elmosolyodtam.
- Szóval neked mik a terveid a fiúkkal?
- Most nincs barátom, szünetet tartok. Annyi fiú van a világon, én meg fiatal vagyok, szeretnék minél többet megismerni. Mármint nem minél többel járni, hanem szóba állni velük, beszélgetni, esetleg randizni, így nagyobb esély van arra, hogy megtalálom az igazit. Én is úgy vagyok mint te, és ez el.. - nem mondhattam tovább, mert félbeszakított.
- Az előbb.. az a csók.. - mondta kicsit zavarodottan.
- Az nem volt csók - elleneztem buzgón.
- De ha az lett volna.. én.. nem tudom mi ütött belém. Mintha valami varázspor lenne körülötted, amit ha beszippantasz egy másik világba repülsz. - mondta mosolyogva.
Én erre kicsit elpirultam, nem tudtam mit mondani. Niall Horan komolyan ezt mondta nekem? Nekem? Pár percre teljesen leragadtam. Eddig is tetszett, de most hogy ezt elmondta sokkal magabiztosabb vagyok. Nem szeretném kihasználni, legalábbis nem tervezem, szóval nem fogom azonnal letámadni. A szeme olyan kéken csillogott, mint egy drágakő. Édesen és gondtalanul mosolygott, mintha sokkal jobb lenne a szíve, hogy ezt elmondhatta nekem.

A fiúk szemszögéből.

/Niall/

- Az előbb.. az a csók.. - mondtam nehezen.

- Az nem volt csók - tagadta Justine lepődötten.

- De ha az lett volna.. én.. nemtudom mi ütött belém. Mintha valami varázspor lenne körülötted, amit ha beszippantasz egy másik világba repülsz. - mondtam ki őszintén és egy mosolyt nyomtam a végére. 

Justine semmit nem mondott, csak elpirult és össze-vissza tekingetett, mikor tekintete megállapodott  az arcomon. Erre én megint mosolyogtam egyet, hogy bíztassam egy kicsit. Szeretek őszinte lenni, és megmagyarázni a dolgokat, amit teszek, bár néha csak rámondok valamit és elintézem azzal. A szerelem nem ilyen, őszintének kell lenni benne. Justine törökülésben ült, én pedig megsimogattam a térdét, hogy megnyugtassam, ha esetleg zavarba hoztam, ami valószínű. Mikor vettem el a kezem, megfogta a csuklóm, és  felhúzott. Én nem kérdeztem semmit, csak mentem utána. Odahúzott az egyik kőhöz, és elkezdte kapargatni.

- Justine, mit csinálsz? Ezt nem szabad! - mondtam ijedten, és tekingettem körbe, hogy meg ne lássa valaki. 

A lányt nem érdekelte, csak véste a követ. Pár perc múlva ki is rajzolódott egy szívecske, amibe egy N és egy J betűt írt. Miután kész lett Jus felém fordult, majd mosolygott egyet. Én viszonoztam a mosolyt, aztán hallottam, hogy a fiúk üvöltenek felénk, hogy menni kéne, mert már hét óra van. 

- Eljönnél velem randizni? 

- Örömmel! - vágta rá boldogan. 

Elindultunk a fiúk felé, mindketten csöndben gyalogoltunk vissza a pokróchoz. A fiúk mindent összepakoltak,  ez után a parkoló felé vettük az irányt. Jus és Gili máshol parkolt, ezért a parkoló elején mindenki elbúcsúzott mindenkitől. Justine megadta a számát, megölelt, majd Gilivel együtt a kocsihoz indultak. A fiúk elismerően mosolyogtak, és beszálltak a kocsiba. 

Kicsit elkeserít, hogy nem jönnek kommentek, és nem nyomtok véleményt.. Azért köszönöm, hogyha olvassátok, csak én nem tudok róla.. Egyébként elnézést, hogy későn hoztam új részt, de nyaraltam, és mobilról nagyon nehezen tudtam volna megírni.

Puszi

patricia.

Édesem!♥
#szeretünkNiall