2. fejezet, 3. rész.

Rosszullét.

Reggel, mikor felébredtem, láttam, hogy senki nincs mellettem. Álmosan kikeltem az ágyból, és kiballagtam az étkezőbe, ahol Mr. Marceou az újságot olvasta. A ház üres volt, és csendes. 

- Jó reggelt - mondtam megszeppenve.

- Reggelt, fiam - mondta vidáman a bácsi, és lapozott egyet. 

Elvettem pár pirítóst az asztalról, majd leültem és elkezdtem rágcsálni. Jóízűen befaltam az utolsót is, és éppen meg akartam keresni Just, mikor a boltívnek nekidőlve csúszott le a földre, és nyögött egy hatalmasat. Erre mindketten ránéztünk, én pedig odaszaladtam hozzá. Szörnyen nézett ki: az orra ki volt dörzsölődve, a szemei be voltak dagadva, a haja kócos volt. 

- Jól vagy?

- Megfáztam - mondta hosszan és durva hangon. 

Felsegítettem, majd leültettem a kanapéra, és betakartam. A nagypapája megrázta a fejét, letette az újságot, majd felállt, és a kanapé karfájára ült. Megsimogatta Justine fejét, majd kedvesen elmosolyodott. 

- Húsleves? - kérdezte, és már nyúlt a kávézóasztalon lévő slusszkulcsért. 

- Ühüm! - nyögte Jus, és tüsszentett egyet, mire egy zsepit nyújtottam neki. 

A nagypapája kiment a házból, mire rájöttem hogy csak ketten vagyunk. A többiek biztos elmentek valahova. Kimentem a konyhába, és forraltam vizet. Kerestem egy bögrét. Fehér volt, és nagy piros pöttyök voltak rajta. Csináltam citromos teát jó sok mézzel és citrommal, majd Jusnek nyújtottam, aki a kanapén szenvedett. Lassan elvette, és elkezdte kortyolgatni. Néha kirázta a hideg, a szeme könnyes volt, az orra pedig ki volt dörzsölődve. Megfogtam a homlokát, ami nem volt meleg, ezért az az ötletem támadt, hogy elviszem sétálni, hiszen kint nincs még olyan hideg, és biztos hozott meleg ruhát, ha nem, akkor pedig adok neki. Leültem mellé, majd az egyik kezem a vállára tettem, és mosolyogva néztem rá.
- Mennyire vagy rosszul?
- Már jobban vagyok - mondta nagyokat pislogva.
- Mi lenne, ha elmennénk sétálni? - kérdeztem reménykedve.
Hosszas gondolkodás után rábólintott, és bement ruhát keresni. Eközben a nagypapája is megjött egy nagy adag zöldséggel és csirkével. Letette a konyhában lévő pultra, és rám meredt.
- Próbálkoztál a sétával?
- Igen - mondtam nevetve, mire az öreg is elmosolyodott.

Justine eközben teljesen felöltözve kiosont a szobából, és egy doboz papírzsebkendő tartalmát gyömte a zsebeibe. Erre Mr. Marceou is felnevetett, majd tovább vágta a zöldségeket. Én is felvettem egy fekete szövetkabátot, egy fehér bakancsot, a nyakam köré pedig szürke sálat tekertem. Megfogtam Justine kezét, elköszöntünk a papájától, és kiléptünk az ajtón. A hó éppen szállingózott, ami csodaszép látvány volt. Nem tudtuk, merre menjünk, ezért elindultunk az Eiffel-torony felé. Az utcákon gyönyörű házak voltak, és volt ház, ami fel volt díszítve, pedig még pár hét van karácsonyig. Jus nem beszélt a torka miatt, csak nagy szemekkel pislogott rám, és néha elnevette magát, majd próbált valamit mondani, amit csak suttogásnak hallottam. Eközben odaértünk a toronyhoz, és előtte állva csodáltuk. A hó egyre jobban kezdett esni, én pedig felnéztem az égre: az egész be volt borulva, és fehér pelyhek sokasága borított be mindent. Oldalra fordítottam a fejem, mikor pár paparazzót láttam meg, akik minket fotóznak. Jusre néztem, de láthatólag ő nem törődött velük, csak a nagy tornyot tanulmányozta. Mikor ránéztem, akkor vette észre a fotósokat, és egy apró mosoly kíséretében közölte velem, hogy nem érdekli. Ezután hozzám bújt, és átölelt. Én is köré fontam karjaim, majd egy puszit nyomtam a homlokára. Láttuk néha a villanásokat, de nagyon nem törődtünk velük. Mikor éppen indulni készültünk odajött hozzánk pár lány, meg egy riporter.
- Maguk járnak?
- Igen - mondta Jus rekedtes hangon, majd köhintett egyet.
- Mr. Horan, miért tartózkodnak most éppen itt?
- Mert itt szeretnénk lenni - mondtam érthetetlen fejjel, és a rajongók felé indultunk.
Ott aztán autogramot osztogattam, fényképezkedtem, majd mikor haza indultunk mindenki Jus után kiáltotta, hogy "jobbulást". Ezen Justine elmosolyodott, és vidáman integetett. Már majdnem hazaértünk, mikor megtörtem a csendet.
- Na? Jobban vagy?
- Sokkal- mondta, és megszorította a kezem.


Tegnap a fiúk VMA-n voltak, ahol megnyerték a Best Pop Video, a Best New Artis és a Most Share-Worthy Video díjat. Büszkék vagyunk rátok fiúk, hogy ilyen szép eredményeket értetek el, ami ezért szinte tizenévesen ritka! :) ITT megnézhetitek a fiúk fellépését.

Istenem :) 

#1DHUG