Ő megvillantotta az édes mosolyát, majd megpuszilt. Hátradőltem az ágyon, mire ő mellém feküdt, és megcsókolt. Átkaroltam, ő pedig fölém mászott, és elkezdett csókolgatni. Apró puszikat nyomott a számra, majd a nyakamra. Megfordultunk, így én voltam felül. Elkezdtem szívni a nyakát, mire felsóhajtott, a kezét pedig egyre lejjebb csúsztatta. Megmarkolta a combom, mire én is gyorsabban vettem a levegőt. Éreztem, hogy Niall teljesen beindul, és mikor a pólóm alá akart benyúlni leszállta róla, és melléfeküdtem.
***
Másnap reggel a telefonom csörgésére ébredtem.
- Igen? - szóltam bele kicsit félénken.
- Justine! Itt az apád. Nem szeretnél hazatérni? - hallottam apám ideges hangját. Mikor ezt mondta, csak akkor vetem észre, hogy nem otthon vagyok.
- Apa ne haragudj, amint tudok megyek.
- Még ma! - mondta, majd letette.
Zsebre raktam a telóm, és körbenéztem. Niall hálójában voltam, de csak egyedül. Lesétáltam a konyhába, mikor láttam, hogy reggelit készít. Éppen a palacsintát dobta az égbe, mikor meglátott. Villantott egy tíz pontos mosolyt, és elkapta a palát. Leültem a konyhában lévő bárszékre, a fejem pedig a pultra hajtottam. Mosolyogva néztem, ahogy Niall palacsintát csinál, majd elém tolja a hatalmas rakás palát.
- Én ennyit nem tudok megenni - mondtam csodálkozva.
- Dehogynem! A Horan palacsintát mindenki megtudja enni -mondta nevetve.
Erre én is elmosolyodtam és elkezdtem enni a fincsi fahéjas palacsinta rakást, ami kétszer akkora volt mint a fejem. Nieller persze pár perc alatt megette, majd mint aki jól végezte dolgát(elvégre jól végezte) hátradőlt, és elkezdte simogatni a hasát. Tényleg rettentő finom volt a palacsintája. Miután valahogy magamba tömtem, összepakoltam.
- Máris hiányzol - mondta Niall, és megpuszilt.
- Négy utcányira lakok - mondtam csodálkozva, és megöleltem. - Gyere bármikor.
Egy hosszú csókkal elbúcsúztunk, majd beszálltam a kocsiba, és hazamentem. Mielőtt beléptem volna a házba, felkészültem az oltári nagy lecseszésre. Beléptem, majd köszöntem. Anya csak mutogatta, hogy üljek le a fotelba, ahova azonnal le is huppantam. A szüleim egymásra néztek, majd rám.
- Nos, drágám - kezdte anyu - pár napra elutazunk Párizsba a nagyihoz. Azt gondoltuk, hogy eljöhetnél velünk, és apáddal együtt úgy döntöttünk, hogy ha szeretnéd hozhatod magaddal Niallt is. Először arra is gondoltunk, hogy Gili jöhetne, de ő már sokszor volt velünk. Mind a nagyiéknál lennénk.
Erre annyira megörültem, hogy egy hatalmas mosoly ült ki az arcomra, és azonnal megöleltem mindkettőjüket. Visszaültem a fotelba, és kihalásztam a telefont a zsebemből.
- Szia! - köszöntem boldogan.
- Szia cuki. Mi ez a nagy boldogság?
- Jössz velünk Párizsba!
- Tessék? Mikor? Kivel? Mivel? - időzött egy kicsit - Hova?
- Igen, jól hallottad. Ma, a családommal, repülővel. Párizsba! Elmegyünk nagyiékhoz, és a szüleim szeretnék, ha velünk jönnél. Persze ha ráérsz.
- Persze, hogy ráérek! Rád mindig! - mondta egy kis szünet után.
- Csomagolj. Szeretlek! - mondtam majd letettem.
Lassan eltettem a telefont, és anyuékra néztem. Anya tekintete csillogott, hogy végre jobban megismerheti Niallt, apán pedig egy kis komorság látszott, gondolom hogy apa kicsi lánya pasija is jön velünk. Azért a szemében felfedeztem egy kis boldogságot. Felszaladtam, majd bedobáltam pár ruhát, persze a legtöbb meleg volt, ugyanis Párizsban ilyenkor rettenetes az időjárás. Kitúrtam pár
ruhát a szekrényből, és felvettem. A hajam lazán felkötöttem. Mikor kész lettem, megcsörgettem Niallt. Beszálltunk a kocsiba, és a házához mentünk.
- Aranyos ház - mondta anya, amíg várakoztunk rá.
Én erre csak bólogattam, mikor Niall kidugta a fejét az ajtón, kihúzta a bőröndjét. Mikor a másik kezét megláttam egy hatalmasat csaptam az arcomra, ugyanis egy óriási francia baguette volt a kezében. Apa erre elmosolyodott, majd kiszállt, hogy segítsen berakni a bőröndöt. Miután berakták ő becsusszant mellém, és egy gyors puszit adott a számra. Apa is beült, mindenki becsatolta magát, és elindultunk.
- Voltál már Párizsban? - kérdezte mosolyogva anya.
- Igen, egyszer régebben a családommal mentem nyaralni. Szép hely - mondta Nialler, és bólintott egyet.
Többet a szüleim nem is kérdezgették. Hamar kiértünk a reptérre, a jegyek meg már le voltak foglalva, amit Niall ki akarta fizetni, de a szüleim halálosan ellenezték. A csomagjainkat beraktuk a megőrzőbe, ahonnan majd egyenesen a repülőre viszik. Felültünk a repülőre, és elfoglaltuk a helyeinket. A szüleim pont úgy vettek jegyet, hogy mi külön üljünk. Láttam, hogy Niall izgul, ezért megsimogattam a vállát, és adtam neki egy puszit.
- Izgulsz? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen, eléggé.
Hozzábújtam, és lehunytam a szemem. Ahhoz képest, hogy Niallnél is rengeteget aludtam, most itt is sikerült. Álmomban újra láttam, mikor kiskoromban a nagyszüleimnél töltöttem a nyarat. A papimmal minden nap kimentünk horgászni a közeli halastóhoz, a nagyimmal pedig hatalmasakat sétáltunk. Éreztem a párizsi friss levegőt, a finom péksütemények illatát, éreztem a szellőt, ami a hajamat lengeti. Ezután megint láttam magam, de már idősebben. Pár éve lehetett, mikor a barátaimmal elmentem az Eiffel-toronyhoz éjszaka. Csodás volt, minden ki volt világítva, mi pedig forró teát iszogatva ültünk az előtte lévő padon.
- Jus, ébredj - keltem Niall hangjára.
- Hm? Igen? Ébren vagyok.
- 3 órán át ébren voltál? - nézett rám nevetve. Igaz..
- Jó, akkor most már ébren vagyok - nevettem én is.
Sikeresen leszálltunk, majd a csomagjainkat elvéve kerestük a szemünkkel a nagyiékat. Niall még mindig izgult, de nem tudom miért. Elkaptam róla a fejem, és pont a nagyiékkal találtam szembe magam. A papim egy hatalmas táblát fogott, amire Evans volt ráírva.
- Nézzétek, ott vannak! - mondtam mosolyogva, majd magam után húztam Niallt, aki szinte le fagyott.
A szüleim is elkezdtek utánunk ballagni, én pedig odafutottam és megöleltem őket.
- Istenem, de szép lány lettél - mondta a papim, és megölelt.
- Te pedig biztos Niall vagy - mosolyogott a nagyim Niallre, és megölelte.
Niall csak biccentett egyet mosolyogva, és kezet rázott a papámmal is.
Én még egyszer megöleltem őket, majd mindenki a kocsihoz ment. A házhoz vezető út csöndesen telt. Mikor odaértünk, mindenki kiszállt, és bevitte a csomagokat a házba.
Niall szemszöge.
Kicsit paráztam, hogy mit fognak majd szólni ahhoz, hogy az unokájuk egy világsztárral jár, de nem szóltak semmit. Sőt. Nagyon is kedves embereknek tűnnek. Kiszálltunk a kocsiból, és bevittük a csomagjainkat. Mikor beértünk a nappaliba, majdnem elájultam. Gyönyörű volt. Mikor Jus látta, hogy teljesen lefagytam, elkezdett böködni.
- Hű! - csak ennyi jött ki a számon.
A falakon mézszínű és barna tapéta volt, a jobb oldali falba egy kandalló volt építve, az ülőgarnitúra sötétbarna volt, előtte egy nagy barna asztal, bal oldalon pedig hatalmas könyves polc. Olyan igazi idős ház volt, mégis varázslatos, mint a mesékben. Jus nagyija beszaladt az egyik szobába, és két pulcsival jött vissza. Mindkettőnknek átnyújtott egyet. Az enyém zöld-fehér-narancs színekben pompázott, Justineé pedig babarózsaszín volt.
- Sajnos a te mértedet csak tippeltem Justine óriási poszteréről.. - mondta a hölgy, mire én elnevettem magam.
- Neked óriási posztered van rólam? - kérdeztem Justinehoz fordulva.
- Nem.. Nincs.. Nagyi! - mondta Jus, majd kicsit elpirult.
- Jól van, jól van, inkább megmutatom a szobátokat. Ó, és nevezz csak nagyinak - mondta "nagyi" felém fordulva.
- Rendben - mosolyogtam.
Nem is tudom, mitől féltem, hisz rettenet aranyos emberek. Pulcsit kötnek, olvasnak, és a házuk is szép. A mi szobánk a konyhán keresztül vezetett, és egy rövid folyosó végén volt. Nagyi otthagyott minket, mert vacsorát kellett főznie. Kinyitottuk az ajtót, én pedig akaratlanul is elmosolyodtam. Az egész szoba krémszínű volt, az ajtóval szemben lévő fal pedig tele volt One Direction poszterekkel. Leraktam a csomagom, és közelebb mentem a falhoz. A fal közepén tényleg egy életnagyságú Niall volt, körülötte pedig egy nagy szív. Megvakartam a tarkóm, és Justine felé fordultam.
- Ez aranyos, de kicsit furcsa lesz úgy elaludni, hogy magamat bámulom - mondtam mosolyogva.
Erre Justine csak megrázta a fejét, majd odajött hozzám, és megcsókolt. Hosszasan csókolt, és annyira jól esett, hogy nem szívesen engedtem el. Egyszer csak elengedtem, és az ablakhoz sétáltam. Elhúztam a függönyt és láttam, hogy rengetek hófelhő takarja el a napot, ami szerintem januárban normális. Szerencsére raktam be meleg ruhákat. Pár órát még a szobában voltunk, ugyanis kiraktuk a ruháinkat. Éppen a nagy ágyra huppantunk, mikor bejött a Mr. Evans.
- Vacsora, gyerekek!
Erre mindketten felpattantunk, és az étkezőbe mentünk. A látványtól azt hittem elájulok. az asztal tele volt mindenféle kajával.
- Szerintem túl sok lesz a kaja - mondta Mr. Evans.
- Niallernek feneketlen gyomra van - mondta Jus, és rácsapott egy kicsit a hasamra.
Ezen mindenki elnevette magát, majd hozzáláttunk a vacsihoz. Először kagylólevest ettünk, ami isteni finom volt, aztán a klasszikus főétel: sült hús krumplival, aztán valami amit soha nem ettem: créme brulée. Isteni finom volt, mintha felhőket ennék.
Vacsora után leültünk a nappaliba, és beszélgettünk. Meséltem nekik Írországról, a szüleimről, a barátaimról, a bandáról, szinte mindent tudni akartak rólam. Időközben Justine szülei elmentek meglátogatni a régi barátaikat, ezért csak négyen voltunk. Fél tizenegy lehetett, mikor Jus nagyszülei elmentek aludni, így mi megvártuk a kanapén, amíg elalszik a kandallóban a tűz. Én a kanapén ültem, Jus pedig feküdt, és az ölembe hajtotta a fejét. Jus már
pizsiben volt, a haja lazán fel volt kötve.
- Nagyon jó fej családod van - mondtam, miközben a haját simogattam.
- Tudom - mosolygott.
Lassan elaludt a tűz, és Jus is. Hallottam, ahogy az ölembe szuszog.
- Na gyere hercegnőm - mondtam, majd megfogtam a lábát, átkaroltam a hátát, és óvatosan felemelve bevittem a szobába. Becsuktam magam után az ajtót, letettem az ágyra, betakartam, és befeküdtem mellé.
Bocsi, hogy későn hoztam részt, úgy volt, hogy tegnap, de az osztálytársam már első nap kitörte a suliban az ablakot, és egész délután ezen röhögtem. Időm az igazából van meg írni, csak néha elhagy az ihlet.
Puszi
patricia.
Roses are red,
Violets are blue.
If you don't love Niall,
Something is wrong with you.
That boy is amazing,
he's close to perfection.
Without him,
there's no One Direction!!♥
#GyilkosMosoly! ♥___♥
